2012. január 7., szombat

Honvágy és következményei

 Végre meghoztam az új fejezetet sok agyalás után. De, nem is szaporítom tovább a szót, íme:

Elindultak, de Daniel bármit is kérdezett, Abigail csak pár szavas válaszokat adott. Danielnek elege lett belőle, és hirtelen megállította a lovat.
  • Ezt meg miért csináltad?
  • Beszélnünk kell!-mondta és közben leszállt a lóról
  • Eddig is beszélgetettünk.
  • Nem beszélgettünk. Én kérdeztem valamit, te pedig a lehető legrövidebben válaszoltál rá. Én nem élvezem ezt a játékot, úgyhogy hagyd abba!
  • Én nem játszok veled!
  • Akkor miért viselkedsz ilyen hidegen?
  • Nem viselkedek hidegen!
  • Dehogynem! Nem rég még minden rendben volt. Mi történt azóta?
  • Úgyse értenéd meg, miért számít nekem az annyira, ami történt.
  • Mondd el, és meglátjuk!
  • Miután kijöttünk a vízből, még beszélgettünk még egy ideig, aztán elaludtunk.
  • Ebben mi a nagy dolog?
  • Az, hogy együtt aludtunk.
  • Még mindig nem értem, hogy ebben mi a probléma.
  • Mondtam, hogy ez lesz!
  • Igazad van. De, mi lenne, ha elmagyaráznád? Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondolsz.
  • Gondolj csak bele! Mi lett volna, ha valaki meglát? Azt gondolta volna, hogy szerelmesek vagyunk, pedig jóformán nem is ismerlek!
  • Te többet tudsz rólam bárkinél! Ha meg valaki meglátott volna, azt mondtam volna, hogy a húgom vagy, és akkor az emberek nem is gyanakodtak volna! Ilyen egyszerű az egész.
  • Talán igazad van. Sajnálom, hogy feleslegesen aggódtam valamiért, ami meg sem történt. Nem tudom, mi van velem. Általában nem szoktam ilyen lenni.
  • Megértelek. Csak hiányzik a családod, igaz? Még nem voltál tőlük ennyi ideig távol?
  • Sose. A szüleim sose engedtek volna el ennyi időre egyedül sehova se.
  • Megértem őket. Ha nekem lenne ennyi idős lányom, leghamarabb az urával engedném el egyedül valahova. Bár, amíg nem találna magának férjet, addig nyugodtan maradhatna a szülői háznál, és, ha el akarna menni hosszabb időre, én és talán még a feleségem is elkísérnénk őt.
  • Mit tennél akkor, ha a feleséged nem akarná elengedni a lányotokat?
  • Leülnék, és megbeszélném a feleségemmel. Miért érdekel ez téged annyira?
  • Nem tudom, csak kíváncsi voltam.
  • És azt már tudod, hogy mit fogsz csinálni Londonban?
  • Sajnos ötletem sincs. Nem ismerek onnan senkit. Talán, bekopogok minden ajtón, hátha tudnék valamiben segíteni. Tudnék főzni és a gyerekekre vigyázni, cserébe, ha ott lakhatnék. Bár, nem hinném, hogy ezzel bármit is elérnék. Már nincs senkim se, magam vagyok a nagyvilágban.-Felelte könnyekkel küszködve.
  • Szállj le a lóról, és gyere ide hozzám!
Abigail engedelmeskedett.
  • Abby, kérlek nyugodj meg. Ígérem nem lesz semmi baj!-Mondta, majd magához ölelte a lányt.
 Hosszú percekig így álltak egymást ölelve, így észre sem vették, hogy valaki figyeli őket.

2012. január 2., hétfő

Késés

Bocsi, de erősen bajban vagyok, hisz elakadtam a sztorival. Nagyon sajnálom előre is, jelenleg még nem tudom, mikor lesz friss, de ígérem, próbálom minél hamarabb hozni.